Minden házi- és vadon élő állat esetében ott van az az lehetőség, hogy valamilyen betegségben szenvedjen. Lehet az egyéni vagy csoportosan élő egyedek közt akár fertőzés útján terjedő kór.

Az akváriumi halak is ki vannak téve a különféle megbetegedéseknek. Az alábbiakban ezek felismerésére adunk segítséget. Mivel több halbetegség létezik, sok olyan van, amely ritkán fordul elő, így a leginkább jelentkezőkről írunk.

 

 
 

 

A betegségek különválasztása, a baktériumok kimutatása és gyakran a gyógykezelés is sajátos felkészültséget kíván. A medencelakó kedvenceket is ajánlatos kórozók, illetve kórokozók szerint rendszerezni.

Ez alapján megkülönböztetünk:

  • baktériumos és vírusos betegségeket;

  • gombák, algák okozta betegségeket;

  • élősködők, paraziták okozta betegségeket;

  • környezeti tényezőkből, tartási hibákból eredő megbetegedéseket;

  • funkcionális betegségeket (fejlődési rendellenességeket)

  • külső fizikai hatásból eredő sérülések.

Vannak előírások, melyeket célszerű és hasznos betartani ahhoz, hogy az akváriumi halak megfelelően, egészségesen fejlődjenek és éljenek a medencében.

Ilyen a tiszta víz, annak megfelelő hőmérséklete, az oxigénellátás biztosítása és a tápanyagbevitel változatos összetétele, valamint adagolása is, illetve a halak túlnépesedése szintén elkerülendő.

Utóbbi fontos szempont a halak erőnlétét tekintve, mivel ha az optimális, akkor az egészségük kevésbé van veszélyeztetve. Mellőzni kell a halak indokolatlan áthelyezését másik medencébe. A legkisebb felszíni sérülésük is vezethet fertőzéshez.

Halaink mechanikai sebeinek keletkezését meg tudjuk előzni óvatos, harmonikus bánásmóddal, az éles tárgyak (üvegcsövek, kövek) eltávolításával, vagy előrelátóan be nem helyezésükkel, és a megfelelő fajok egymással való csoportosításával.

A szerves bomlástermékeket, ételmaradékot, elhullott halakat a lehető leghamarabb távolítsuk el a medencéből, ezzel is nagyban csökkentjük a különböző kórokozók vízbe jutását.

Az újonnan vásárolt halakat csak 3-4 hét eltelte után tegyük társaik közé. Ennyi idő alatt szervezetükből kitisztul az esetleges megbetegedés.

Élő eleséget, mint a vízibolha és a szúnyoglárva, kizárólag olyan helyről szerezzünk be, ahol egyébként nem élnek halak, mert ezek élősködők közvetítői lehetnek. Az üzletben vett Tubifexet és Chironomust csak bőséges átmosás után etessük.
Ha az akváriumban betegség tüneteit mutató halat veszünk észre, azt távolítsuk el egy másik medencébe, majd mindkét helyen gyógykezeljük az uszonyosokat.

A teljes állományra kiterjedő, súlyos fertőző betegség esetén (ichthyophonus, hasvízkór stb.) felesleges a gyógykezeléssel való próbálkozás. Számoljuk fel az egész állományt, a növényzetet is cseréljük ki, az akváriumot és a berendezési tárgyakat, pedig fertőtlenítsük.

 

A beteg hal felismerése
A eltérő halbetegségeknek más-más tüneti jellemzőjük van. Egy részük általános: csupán arra enged figyelmeztetni, hogy valami rendellenességgel van dolgunk.

Természetesen vannak olyan speciális tulajdonságok, melyek egy-egy adott betegségre mutatnak. Bizonyos esetekben jellemző az egyik napról a másikra megfigyelhető negatív változás, de heveny tüneteknél akár gyorsabban is kialakulhat a baj. Máskor pedig hosszabb időn át tartó folyamat következtében.

Az általános jelek közül meghatározó: a szem (pupilla) opálossága, a szapora légző mozgások, az elálló kopoltyúfedők, az úszók homályossága, nyálkásodása (szürkés bevonat), a szakadozottsága, a különböző foltok megjelenése a testen, a pikkelyek "borzoltsága". Gyakori jelzés a halak megszokott viselkedésének módosulása, mely sok esetben a legjellegzetesebb, elsősorban, mikor már jól ismerjük a eltérő halfajok megszokott mozdulatait, magatartását. Ilyenkor az úszás lassul, labilissá, tétovává válik. Előre-hátraringatózó mozgásokra leszünk figyelmesek, vagy halaink egyszerűen cikázni kezdenek, ki-kiugorva a vízből.

 

Pár jellemző tünetet produkáló betegség:
A baktériumos fertőzések a szabad-vízi haltenyésztésben idézik elő a legnagyobb károkat. Akváriumi halak között aránylag elvétve, tartási gondokkal párosulva fordulnak elő. Manapság számos vírusos betegséget is sikerült kimutatni a halak között. Korábban ezek egy részét baktériumokra vezették vissza.

A gombák és algák minden vízben megtalálhatók, átmeneti gyarapodásuk elsődleges, de egyéb (pl. mechanikus sérülések) veszélyekkel közösen is betegségek, elhullás okozója lehet.

A paraziták nagy mértékben előfordulnak az élővilágban. A természetes vizekben az élősködők és a gazdaszervezet között egyensúly alakult ki. Akváriumokba elvétve kerül élősködő, ott azonban igazán optimálisak a körülmények azok megszaporodásához. Következésképpen egy-egy fertőzött hal rövid idő alatt képes a teljes állományt megbetegíteni.